top of page

Minek nyelvtant tanulni? Úgyis mindent elmondok. Valahogy…


…avagy a nyelvtan változásai az angol nyelvben...

Kell nekem nyelvtant tanulnom? Hiszen úgyis mindenki megérti, amit mondok. Ez már a 21. század! A fél világ rosszul beszél angolul.

“Ah, fairest maiden, thine beauty doth maketh mine loins stir,

and mine cup runneth over.”

Wayne Gerard Trotman, Kaya Abaniah and the Father of the Forest.

Tulajdonképpen, teljesen igazad van.

Ma már nem azért tanulunk angolul, hogy megértessük magunkat. Hanem, hogy eladjuk magunkat. Ez viszont kicsit árnyalja a képet. Régen elég volt alapfokon beszélni, hogy tudjunk rendelni az étteremben és utazáskor a reptéren megértsük, hogy hova is szól a beszállókártyánk.

Azonban változtak az idők. Angol nyelvterületen a reptéren és a boltban is nagy eséllyel nem helyben született angolokkal találkozunk - akik talán jobban törik az angolt, mint mi magunk. Ha pedig kiutazunk Londonba, akkor örülünk, hogyha egy-két helyi brittel tudunk pár szót váltani, hogy halljuk a híres brit akcentust.

Aztán hazajövünk, beülünk az irodánkba, a multinacionális nagyvállalatnál és nekikezdünk az aznapi prezentációnk összeállításához. Angolul. Ha nem tetszik a munka, akkor egy munkaerő közvetítő honlapján fogunk böngészgetni a nyitott pozíciók között. Angolul. Ahol nagy eséllyel angol állásinterjún is számot kell adnunk szakmai tudásunkról. Na, ezek azok a helyzetek, amikor összeszorul a gyomrunk és bizony meg akarjuk mutatni, hogy mi már nem csak konyhanyelven tudunk angolul kommunikálni és méltók vagyunk arra, hogy a ranglétrán is előbb-utóbb feljebb lépkedjünk.

Bizony, ehhez kell az a fránya angol nyelvtan.

Viszont érezzük, hogy annyit változott a beszélt angol az elmúlt 10 évben, hogy elbizonytalanodtunk, hogy mennyire kell helyesen beszélnünk ahhoz, hogy „el tudjuk adni” magunkat munkakörnyezetben is?

Egyre többen beszélnek angolul szerte a világon. Az internetnek és a migrációnak köszönhetően a helyes-helytelen nyelvtan határai elmosódnak. Egyre inkább átveszünk helyi dialektusokat, afroamerikai vernakulárisból , azaz nyelvváltozatból naponta csemegézünk, felére, harmadára csökkentjük a használt segédigék, igeidők számát, hiszen napi szinten ezek jönnek velünk szembe a filmekből, fészbuk és insta posztokról. Minden tele van rövidítéssel, drága az idő, kevés a hely, nincs kedvünk pötyögni a telefonon. Egyre több a vegyes házasság, ahol gyakran a közös nyelv mindkét fél számára más, mint a saját anyanyelvük. Egyre több szót veszünk kölcsön más nyelvekből, nemzetközi mixek jönnek létre a nyelvben. Már nem csak a latinhoz nyúlunk, mint régen, hogy a szóvéget addig változtassuk, amíg a másik fél meg nem érti végre, hogy mire is gondolunk, hanem bátran használunk totál ismeretlen hangzású szavakat, rövidítéseket is – legtöbbször a szó eredetét sem ismervén.

Nézzünk néhány tipikus példát arra, hogy mi változott leginkább az angol nyelvtanban az elmúlt 10-20 évben:

1. Segédigék -

bizonyos segédigéket egy az egyben száműztünk a szótárunkból. Shall jövő időre? Ugyan már! Az amerikaiak már vagy 30 éve nem használják, if ever, mi miért is tennénk? Ought to…. az meg mire jó? Életemben nem hallottam. Ott a should.

Might…. hm…. Minek? A can teljesen jó gyakorlatilag bármire. Minek variálni? Can I get a ticket? Can you please…? I can’t sing. Ennyike.

Mutatom, hogy az elmúlt 30 évben hány %-kal csökkent a brit angolban a következő segédigék használata:

shall -43.7%

ought -44.2 %

need -43.6%

must -29%

(Source: Recent grammatical change in English: data, description theory,

2. Kifejezések –

Good afternoon! How do you do? – valami rémlik általános iskolás éveimből. A tankönyv első oldaláról. De azóta sem hallottam. Viszont ismerem a Hi! Long time no see! –t. Mindenki megérti. Mindenki boldog. Ez a lényeg!

3. Present Perfect – Mineeeeek? Hiszen ott a Past Simple! Tök ugyanaz. Felesleges túlbonyolítani. A magyarban sincs ilyen, mégis el tudunk mondani mindent! Beleteszem magyarul a már, még, még mindiget és ugyanott vagyuk. Az amerikaiak sem használják. Na, jó, néha igen. De ritkán. Ha ki akarom fejezni, hogy hatással van a jelenre, csak utánamondom, hogy F*ck, oszt kész!

4. Progressive vs. Present Simple – ne használjak annyi folyamatos igeidőt? Miért ne? I am loving you. I am wanting this so badly. Mindenki mondja. Hallom a sorozatokban. Meg a McDonaldsnak is az a szlogenje már vagy 30 éve, hogy I’m lovin’ it! Na ugye! Ez nem szleng. Ez a való élet.

5. Dialektusok vagy hibás szerkezetek elterjedése és elfogadása

Ok, de mi az a dialketus? A dupla tagadás lehet az, bár szerintem az főleg alacsonyabb iskolázottságra utal, de hol dialektus a your és a you’re összetévesztése? És ezek itt?

Your beautiful.

Do you know when your coming over?

I wish I would have known.

There were less people there

If you would call me, I would definitely go with you.

I remember to read a statement from somebody on net.

Na, erről majd egyszer írok egy külön bejegyzést, némelyik ezek közül annyira fáj….

6. Rövidítések - LOL, TL; LMAO, DR, TIL , FTFY – háááát…..

7. Inverzió – na, bevallom, az egyik nagy szívfájdalmam: az inverzió eltűnése. Hogy az mi? Hát tudod, amikor nyomatékosításnál a nyomatékosító szó után előreugrik a segédige, ha meg nincs a mondatban segédige, akkor belerakunk.

Jah, hogy nem tudod? Aha. Hogy sosem hallottad. Nem is tanították. Értem én. Kár. Pedig olyan szép. Nézd csak:

  • Under no circumstences are you allowed to copy that file.

  • Had you seen my project, you would never have chosen anyone else.

  • No sooner had I arrived, then the phone rang.

 

bottom of page